„Sajnálom, de így van: ha gyereked lesz, tényleg megváltozik a véleményed ezekről a dolgokról. Megszületünk, élünk egy kis ideig, meghalunk. Régóta így van ez. A technológia nem is igen változtat ezen – ha egyáltalán.” Ezt nyilatkozta a ma elhunyt Steve Jobs másfél évtizeddel ezelőtt a Wired hasábjain, és naná, hogy igaza volt: az első gyereked megszületésétől kezdve valóban új időszámítás, új értékrend lép életbe. Tovább nem húzhatod a szembenézést a tényekkel, mindazzal, amiről csakazértsem vettél addig tudomást: igen, igen, te is meg fogsz öregedni, mint az apád, és te is meg fogsz halni, mint a nagyapád.

Igen, ez be tud borítani.

Még szerencse, hogy amikor – mikor máskor – az éjszaka és közepén, az ágyban, a békésen szuszogva alvó felesége mellett épp eltemetnék az embert az efféle gondolatok, és már-már szorongássá fokozódnának, egyszer csak, talán a rossz rezgéseket megérezve, a szomszéd helyiségben felébred ágyában az apróság. Mit felébred, felüvölt, és éles, fájdalmas sírással hozza tudtodra, hogy szüksége van rád, rosszat álmodott, elfeküdte valamijét, melege van, fázik, szomjas, vagy talán épp csak egyedül érzi magát. Kellesz neki. És miközben ott ülsz a rácsos ágy mellett, a földön, agyad már rég nem jár borús tájakon. Csak arra koncentrálsz, hogy megnyugodjon. Arra, hogy neki jó legyen.

Mert neked már jó. Hiszen a kezét foghatod.