Egy órája altatom a sötétben, de egyszer csak rájön, hogy pisilnie kell. Kimegy, addig bent várok.

Kint Anya eszik.

–        Pisilni kell – ad tájékoztatást Miska, majd elvonul. Amikor végzett, odamegy Anyához.

–        Mi az, amit eszel?

–        Leves.

–        Van benne borsó? - kérdezi felcsillanó szemmel.

–        Van.

–        Adsz nekem egy borsószemet, ha megkérlek? – elgondolkodik, és hozzáteszi: – Az sem baj, ha van rajta egy kis répa.

Anyának tetszhet a hároméves kölyök fogalmazása, mert Miska érzi, hogy valami itt nagyon vicces volt.

–        Ezt elmesélem apának is – mondja vidáman, amikor visszaindul hozzám.

–        Apa! – mondja, miközben a szobája sötétjében felmászik az ágyára. – Képzeld, anya evett levest, tudod, milyet? Olyat, amiben volt borsó meg répa. És kértem tőle, és adott nekem belőle, mert nagyon kedves.

Ő viszont nagyon ébren van, még inkább, mint amikor kiment. Tapasztalat, hogy ilyenkor úgy alszik el legkönnyebben, ha nincs kivel trécselnie, úgyhogy jelzem neki, hogy akkor én most kimegyek: aludjon el egyedül, nagyfiúsan, jó éjszakát.

–        Jó, rendben – bólint komolyan, kissé összeráncolt homlokkal, mint egy nagyfiú. – És… apa! – szól utánam, miközben becsuknám az ajtót.

–        Tessék, fiam – nézek vissza az ajtórésen.

–        Egyél te is olyan levest. Tudod, amiben borsók meg répák vannak. Nagyon finom. Egyél egy egész merőkanállal. Jó éjszakát!