Miska az életen gondolkodik, úgy érzem.

Már egyszer (pár napja) a legsúlyosabb kérdésig is eljutott:

- Ti mikor fogtok meghalni? - kérdezte ugyanolyan ártatlanul, mint minden mást.

- Hát - mondtam időhúzásképp, miközben végiggondoltam, mit is kellene válaszolni erre egy háromévesnek. - Sokára. Addigra már valószínűleg te is öreg leszel.

- Hát - vonta fel a vállát, mielőtt meglepetést színlelt volna -, ez elég furcsa nekem.

Aztán annyiban maradt.

Ehhez képest tegnap este sokkal lájtosabb kérdések özönével árasztott el, csak tudnám, miért pont akkor. Éppen elhelyezkedtem a vécéülőkén, amikor kijött fürdésből tigrises fürdőköpenyben és pacskerban, aztán egyenesen be hozzám, ahol már nekem is szegezte a kérdéseit. Négy kérdést, mert mindegyik válasz után újabb kérdése volt. Ezek:

- Miért vannak az emberek?

- Miért ásítanak az emberek?

- És miért tüsszentenek az emberek?

- És miért vannak olyan emberek, akik nem dolgoznak? Lusták?

Igyekeztem megfelelően értelmes válaszokat adni a kérdésekre, de persze az elsőre, "a" nagy kérdésre nem sikerült. Itt tehát inkább próbáltam visszakérdéssel terelni.

- Miért, milyen lenne, ha nem lennének az emberek? 

(nemtudom-arc)

- Gondolj csak bele. Te is ember vagy. Mi lenne, ha nem lennél?

- Akkor... - gondolkodott el - nagyon szomorú lennék.