Mindenre van válasza. Én konkrétan provokálom már, lásd a nemrégiben írt cicás bejegyzést, mert az egy dolog, hogy fantasztikusabbnál fantasztikusabb dolgokat képzel el és számol be róluk „Képzeld el, egyszer láttam egy…” bevezetéssel, de vajon ki tudja-e találni a részleteket?

A hétvégén a Margitszigeten sétáltunk, ahol nagyon tetszettek neki a furcsa, piros, nyitott járművek.

– Mik ezek?

– Bringó-hintók. Látod, olyanok, mintha két biciklit összeraknánk, és lábbal kell hajtani őket.

– Ha nagy leszek, majd lesz bingóintóm.

– Igazából ezeket kölcsönözni is lehet. Majd tavasszal, ha kijövünk, még az is lehet, hogy egyszer felülünk egy ilyenre, és Anya meg én leszünk elöl, ti meg hátul. Jó lesz?

– Jó, de én is akarom hajtani!

– Ahhoz még kicsi vagy, nem érne le a lábad. Majd pár év múlva már te is hajthatod, és majd ha Borcsi ül melletted, te irányíthatod, te mondhatod meg, hogy merre menjetek!

– Képzeld el – kezdi a szokásos, felcsillanó, majd tágra nyílt szemmel –, egyszer láttam egy bingóintót, és azt ketten is tudták vezetni!

– Ketten is? – csodálkozom rá. – Ez nagyszerű! De… Mit csináltak akkor, ha az egyik vezető erre akart menni, a másik meg arra?

– Hát… - néz az ég felé, mintha onnan szeretne ihletet szerezni. Pár másodpercre lefagy; láthatóan ez egy komoly probléma lehet, amire eddig nem gondolt. – Az úgy van… - folytatja újabb hatásszünettel, de látom már az arcán, hogy megvan a megoldás. – Az úgy van, hogy ahogy így ketten ülnek a bingóintón, a két fele között van egy nagy mágnes. Ez tartja össze a két oldalát. És ha az egyik vezető erre akar menni, a másik meg arra, akkor egyszerűen szétszedik a mágnest, és máris mehet mindkettő arra, amerre akar. Érted már?

Ámultan bólogattam…