Gondolkodtam rajta, hogy leírom, milyen mese formálódott tegnap este, altatáskor a kínai verébről, aki megírta az emlékiratait, de rájöttem, hogy mindehhez bevezető szükséges. Hogyan jutottam el oda, hogy esténként kreativitást próbára tevő és igénybe vevő, egyben serkentő mesemondás zajlik nálunk, a gyerekszobában?

Ehhez szükségét érzem, hogy a témában (máshol, máskor) írott egyetlen korábbi bejegyzésem javát idemásoljam. Az időpont 2011 február; ölemben egy alig két és fél éves, beszélni csak pár hónapja tudó kisfiú, akinek esténként – mivel ezt kéri – a szomorú sárkányról (a felnőttek Süsüként ismerik) kell mesélnem, lehetőleg röviden, mert azért mégsem kellene órákon át ébren tartanom, meg hát még a sztori-befogadó képessége is inkább a rövid, egyszerű vonalvezetésű történeteket favorizálja. Ez az este viszont más lesz…

- Mondjál mesét.

- Milyen mesét mondjak?

- Olyat, hogy… Egyszer volt egy… gomba.

- Gomba? Hát… jó. Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, az üveghegyen is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy gomba.

- Milyen színű volt az a… tudod, az a nagy?

- A kalapja?

- Ja.

- Piros kalapja volt, és…

- Nem. Rózsaszín.

- Ja, tényleg. Rózsaszín kalapja volt, rajta fehér pöttyökkel.

- Nem. Rózsaszín pöttyökkel.

- Rózsaszín kalapja volt, rózsaszín pöttyökkel? Hát jó. Ez akkor egy aprócska gombakislány volt, aki… nagyon szomorú volt, mert mindig arról álmodott, hogy találkozik egy kék gombafiúval, akinek a kalapján kék csíkok vannak, de hát a gombáknak nincs lábuk, illetve egy lábuk van, de az bele van nőve a földbe, így nem tudnak elmozdulni, így nem tudott körülnézni a környéken, hogy van-e ott kék gombafiú kék csíkos kalappal.

- Miért nem tudott körülnézni?

- Mert nem tudott elmozdulni a helyéről. A gombák mindig egy helyben vannak. Aztán elkezdett esni az eső. Tudod, hogy van ez… Gomba, gomba, gomba, nincsen semmi gondja…

- (velem együtt) …ha az eső esik rája, nagyra nő a karimája!

- Pontosan! Hát jól megnőtt a rózsaszín pöttyös rózsaszín gombakislány karimája, vagyis a kalapja, sőt maga a gombakislány is megnőtt, úgyhogy már jó feltűnő lett, ezért amikor arra sétált egy kisfiú, az rögtön észrevette. Le is szedte gyorsan, hogy hazavigye az apjának, aki gyűjtötte a különleges gombákat. Volt is egy terület a kertjében, amely tele volt különleges gombákkal. Volt ott kicsi gomba, nagy gomba, szögletes gomba, tölcsér formájú gomba, sárga gomba lila csíkkal, piros gomba,

- Meg zöld.

- Meg persze zöld gomba is volt ott. Nagyon vidám kis gombatársaság volt ez! A rózsaszín pöttyös rózsaszín gombakislány is ide került, és elcsodálkozott, hogy mennyiféle gomba létezik… de kék csíkos kék gombafiút, azt sajnos nem talált. Ezért elpityeredett.

- Miért elpityeredett?

- Mert szomorú volt. Az elpityeredett azt jelenti, hogy elsírta magát. „Miért sírsz?” Kérdezte a többi gomba. „Mert én mindig is egy kék gombafiúról álmodtam, és úgy látszik, már sosem találom meg”, hüppögte a rózsaszín pöttyös rózsaszín gombakislány. „Van ám itt kék gombafiú!”, vidámodtak fel a többiek, „csak egy kicsit furcsa. Ott gubbaszt a kert sarkában, sosem néz felénk, csak sóhajtozik, és még senkinek nem árulta el, hogy mi a baja.” „Bárcsak oda tudnék menni hozzá!”, mondta a rózsaszín pöttyös rózsaszín gombakislány. „Mi sem egyszerűbb” – lépett elé két nagybajuszú, sárgásbarna kalapú gomba. Hát uramfia! Ezek annyira különleges gombák voltak, hogy még járni is tudtak! Felkapták a rózsaszín pöttyös rózsaszín gombakislányt, és odavitték a sarokban gubbasztó kék gombához.

No, amikor a rózsaszín pöttyös rózsaszín gombakislány meglátta a kék gombát, nem akart hinni a szemének. A kék gomba nagyon szép volt, és bár csak halványan, de kék csíkok is mintázták a kalapját! A kék csíkos kék gombafiú megfordult, és tátva maradt a szája. „De hát… én sosem mondtam nektek, hogy miért búslakodom. Hiszen pont azért szomorkodtam, mert mindig is egy rózsaszín pöttyös rózsaszín gombakislányra vágytam, csak féltem, hogy nem értenétek meg, és kinevetnétek. Most nagyon boldoggá tettetek!”

Hej, volt nagy örömködés! A rózsaszín pöttyös rózsaszín gombakislány és a kék csíkos kék gombafiú ezután már nagyon vidám volt, és szívesen csatlakoztak a színes gombák jókedvű csapatához. Csaptak egy nagy lakodalmat is, ami még a szomszéd kertbe is elhallatszott, és születtek gyerekeik is, egy kék pöttyös rózsaszín és egy rózsaszín csíkos kék gombagyerek is. És boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Itt a mese vége, jó éjszakát, gyerekek.

- És volt egy házuk is.

- Igen?

- Igen. És tudod, milyen színű volt a teteje? Barna! És rózsaszín volt az ablaka, és kék volt az ajtaja. Ez vicces mese volt.

- Vicces volt? Örülök neki. Akkor most már itt az idő, hogy aludjál. Jó éjszakát, szép álmokat…

- Holnap találkozunk.

- Igen, holnap találkozunk. Aludj jól…

Valahogy így kezdődött az egész, ezen a télvégi éjszakán. Hogy később miként alakult a mesemondósdi, annak elbeszélésére egy másik alkalommal kerül sor.